SHIATSU IRÁNYZATOK

Ohashi Wataru stílusa, az Ohashiatsu

Ha a shiatsu amerikai és európai elterjedéséről beszélünk, megkerülhetetlen sze­mé­lyi­ség Ohashi Wataru. Ohashi Hirosima közelében született, Japánban 1944-ben. Gye­rmekkorában nagyon beteges volt, de az ősi japán gyógyító technikák, a moxa, az akupunktúra és a shiatsu masszázs segítségével sikerült helyreállítani az egészségét. Mivel életét a keleti orvoslásnak köszönhette, később annak szentelte munkásságát, hogy azt meg­ta­nítsa másoknak is.

Érettségi után Ohashi Tokióban a Chuō Egyetemen tanult keleti gyógyító művé­sze­teket. 1970-ben költözött Amerikába, hogy ledoktoráljon amerikai irodalomból. Egyik japán egyetemi professzorának tanácsára kezdett még otthon shiatsu masszázst tanulni, mondván, ha Amerikában nem talál magának megfelelő munkát, akkor is legyen valami a ke­zében, amivel a megélhetését tudja biztosítani. Ez olyannyira a hasznára vált, hogy saját el­mondása szerint nemsokára a Golden Gate házban adott shiatsu kezeléseket az ott dol­gozó üzletembereknek. Hamarosan a befolyásos körökben közismert és közked­velt lett masszázsával. Legendás, hogy a mai napig is rendszeresen kezeli például a politikus Henry Kissingert. Mondhatjuk (ő maga is ezt hangsúlyozza), hogy jókor, jó helyen volt.

1974-ben megnyitotta saját shiatsu iskoláját, melynek zászlajára a korszellemnek megfelelően nem az egészséget, hanem a béke jelszavát tűzte ki (Touch for Peace). Létrehozta New Yorkban az Ohashi Intézetet, ami egy non-profit oktatási intézmény. Tanítványai eleinte főként a hippi mozgalmak résztvevőiből kerültek ki, akik – ahogy Ohashi meséli – nem ritkán külön­böző tudatmódosító szerek segítségével kerültek köze­lebbi kapcsolatba az energiarendszer megismerésével.

Ohashi volt az első, aki Európába hozta ezt a módszert, 1976 óta tart kurzusokat kontinensünkön. A ma Európában tanító híres shiatsu oktatók szinte mindegyike először tőle tanult.

Ohashi Watarunak több könyvét adták már ki Magyarországon is. Az 1991-es Reading the Body, Ohashi’s Book of Oriental Diagnosis (magyar címe: Testről Olvasás – A keleti diagnosztika könyve) 2002-ben jelent meg hazánkban, az 1976-os Shiatsu – How to Perform the Ancient Japanese Art of Acupressure (magyar címe: Shiatsu – Gyakor­lati kézikönyv) könyvét 2003-ban adták ki itthon, és az 1996-os Beyond Shiatsu – Ohashi’s Bodywork Method (magyar címe: Shiatsu másként – Ohashi akupresszúra-módszere) 2011-ben jelent meg magyarul. Nemzetközi szinten ugyanakkor az 1977-es könyve, a „ Shiatsu Do it yourself” volt igen fontos mérföldkő a módszer népszerűvé vá­lá­sának útján. Könyvében leírja a shiatsu masszázs elméleti hátterét és praktikus, könnyen elsa­játítható technikákat tanít, melyek könnyedén, kevés gyakorlattal otthon is végez­he­tők.

Ohashi az évek alatt saját shiatsu stílust fejlesztett ki, melyet a mai napig tanít világ­szerte. Szellemességéről és remek üzleti érzékéről tanúskodik, hogy az általa kidol­go­zott metódust nem kis szerénytelenséggel „Ohashiatsu”-nak nevezte el.

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy saját állításával ellentétben masszázs mód­szere nem kü­lönbözik lényegesen más iskolák eljárásaitól. Amiben talán mégis új a szem­lé­le­te, az az, hogy elődeinél nagyobb hangsúlyt fektet a kezelést végző személyre. En­nek eredete, saját elmondása alapján az, hogy igen kicsi testalkatából kifolyólag ele­in­te nehéznek bi­zonyult számára a nálánál sokszor lényegesen nagyobb tömegű ame­ri­kaiak kezelése. Ezért kényszerült olyan technikák kifejlesztésére, amelyekkel nagyon ke­vés fizikai erő használatával képes megmozgatni nehezebb embereket is.

Megközelítés nagyon sokat adott a shiatsut gyakorló laiku­sok­nak és pro­fesszionális szakemberek­nek egyaránt. Rávilágít olyan egyszerű dolgokra, mint a ke­ze­lés közbeni testtartás és mozgás jelentőssége, a harmónia és a figyelem folyamatos fenn­­tartása.

Ha lényegét tekintjük, akkor az Ohashiatsu mozgással kapcsolatos hozzá­állása sem sok­ban különbözik más shiatsu irányzatok törekvéseitől, a zen shiatsut oktató iskolák me­tó­dusaitól. Ugyanis a mozgás harmóniája és a fizikai erőkifejtés minimálisra csök­ken­té­sé­nek törekvése az összes iskola stílusában megfigyelhető más-más formában. Egy igazán lé­nyeges különbség azonban, hogy bár Ohashi együtt dolgozott és pub­li­kált Masunagaval, ma már nem használja és nem is tanítja a kiterjesztett meridián rend­szert. Az Ohashiatsu is­kolákban kizárólag a klasszikus meridiánok lefutását és kezelését tanítják.

Jöjjön, és tapasztalja meg, milyen érzés Ohashiatsut kapni! >>

Saul Goodman stílusa, a Shin Tai

Új színt, markánsan elkülöníthető új hozzáállást azután Saul Goodman hozott a shiatsu masszázsba, a strukturális munka beemelésével. Goodman amerikai gitárművész, többek kö­zött Masunaga tanítványa és a Nemzetközi Shiatsu Iskola alapítója és volt igazgatója. Első európai iskoláját Kientalban, Svájcban alapította. Több könyvet publikált, me­lyek közül kiemelkedő fontosságúak: Shiatsu – Practitioner’s Manual (1986), Shiatsu – Shin Tai – The Evolutio & Synthesis of Traditional Bodywork (1996), Light body activation (1997). Ma a Nemzetközi Shin Tai iskolát vezeti, illetve világszerte tart szemináriumo­kat, tanfolyamokat.

Goodman a shiatsu alaptechnikái – a meridián nyomások tenyérrel és ujjal, a meri­di­án nyújtások és különböző lazító masszázs technikák – mellé beemelte az amerikai hagyományos orvosi irányzat, az oszteopátia (Dr. Andrew Still 1883-ban adta ezt a nevet manuálterápiás eljárásának. A hazánkban is elterjedt, Medical Doctor – M.D. – képzés mellett, Amerikában és Európában is egyetemi szinten oktatják orvosoknak, akik a Doctor of Osteopathic Medicine – D.O. – képesítést kapják) szemléletét, megközelítését – melyben sok hasonló­sá­got fedezhetünk fel a shiatsu vagy akár az akupunktúra szemléletével – és természetesen számos technikáját is. Emellett tanulmányozta és integrálta az ájurvédikus orvoslás és a jóga számos elemét is. Létrehozott egy olyan kezelési rendszert, mely az embert teljes egészében, komplexen tekinti, fizikai, mentális és energetikai szinten. Stílusában, melyet Shin Tai-nak (szellemtest) nevezett el, dolgozik a lényünket alkotó részek egész sorával a durvább szintektől az egészen fi­nom rétegekig: csontokkal, ízüle­tekkel, inakkal, szalagokkal, izmokkal, kötőszövettel, bőr­rel, pólyákkal (fasci­ák­kal), belső szer­vekkel, gerincvelői folyadékkal (liquorral), és ter­mészetesen a meridiánokkal is, de a finom energetikai oldalról még beemelte a ke­ze­lésekbe a csakrákkal és az aurarétegekkel való munkát is.  Stílusában egy olyan multi­di­men­zionális testmunkáról (bodywork therapy) van szó, melyben a komplex emberi szer­ve­zet különböző energetikai szintjeinek kiegyenlítését célozza meg a kezeléssel. Holisz­ti­kus szemléletének lényege, hogy az ember különböző, fizikális és energetikai rétegei köl­csön­hatásban vannak egymással, nincs elválasztottság az emberen belül. A kötőszövetek ha­tással vannak az izmokra, inakra, szalagokra, belső szervekre. Az izmok, inak, sza­la­gok, közvetlen összeköttetésben állnak a csontokkal. A belső szervek, az idegek és a test folyadékai, a liquor, a vér vagy akár a sejt közötti fo­lyadékok is a belső változások által meghatározottak és folyamatos kölcsönhatásban van­nak. Mindezen fizikai képletek mögött meghúzódik egy finomabb, nem anyagi vib­rációs szinten a meridiánokban ke­rin­gő energia, a csakrák működése vagy az aura ré­tegek kisugárzása. Ezen energia­ré­te­gek közvetlen befolyással bírnak a fizikai kép­le­tek­re és viszont, ugyanakkor mindezen rend­­szerekkel összefüggésben áll a tudat mű­kö­dése is. Tehát folyamatos kölcsö­nös össze­köttetés van az ember fizikai és ener­ge­ti­kai rendszere, valamint a szellemi és érzel­mi tartamai között. Természetesen a kül­vi­lág is folyamatos fizikai, energetikai és szelle­mi kölcsönhatásban van az emberrel.

Más neves shiatsu gyógyászokkal (mint pl. Pauline Sasaki, a Quantum Shiatsu lét­re­ho­zója) egyetértésben, Saul Goodman is úgy látja, hogy minden amivel találkozunk ener­gia, rezgések összessége. A fizikai megnyilvánu­lásokban a rezgések lassabbak, tömö­rebbek, míg a szellemi vagy az érzelmi területeken gyorsabb, lazább szerkezetű vibrá­ciók vannak jelen. A rezgések, az energia áramlása, a különböző szintek közötti kölcsön­hatás révén, folya­matos mozgásban van szintről-szintre, és ennek a kölcsön­ha­tás­nak illetve mozgási mintázatnak a sajátosságai adják az egyes személyiségek kialaku­lását.

Ma már Amerikában, Argentínában és számos európai országban (pl. Belgium, Hol­lan­dia, Ausztria, Anglia, Horvátország, Magyarország) van Nemzetközi Shiatsu Iskola. Ezek­ben az intézményekben ugyanúgy osztják el a tananyagot, az oktatás első évében zen shiatsut tanítanak, a képzés további időszakában pedig a Shin Tai-t.

Goodman a mai napig aktívan tanít számos országban, többek között az Amerikai Egyesült Államokban,  Svájcban, Ausztriában és Magyarországon is.

Próbálja ki a Shin Tai felszabadító élményét! >>

Wilfried Rappenecker stílusa

A shiatsu európai fejlődésével és népszerűségével kapcsolatban ma talán a leg­na­gyobb jelentősége Wilfried Rappeneckernek van. Rappenecker 1950-ben született, ere­de­tileg általános orvos, de ma már kizárólag shiatsuval dolgozik. Mások mellett Ohashi Watarutól és Saul Goodmantől is tanult. Számos alapvető mű szerzője, többek között ne­véhez fűződik az Atlas Shiatsu – Die Meridiane des Zen-Shiatsu-nak (2007) valamint a Fünf Elemente und Zwölf Meridiane (2008) című könyv. Folyamatosan publikál szak­la­pokban, előadásokat, tanfolyamokat tart, kong­resszu­so­kon tanít. Vendég­tanárként sze­re­pel más shiatsu iskolákban, többek között Magyaror­szá­gon is rendszeresen tanít. Német­or­szágban, Ham­burg­ban vezeti saját iskoláját (Schule für Shiatsu Hamburg) és Svájcban, Kientalban oktatási igazgatója a helyi shiatsu iskolának. Alapító tagja a Német Shiatsu Társaságnak (GSD).

Rappenecker jelentősége a shiatsu elterjedésében publikációi és folyamatos oktatói jelen­léte mellett talán abban a leginkább szembetűnő, hogy ő szer­ve­zi rendszeresen az euró­pai shiatsu kongresszusokat Kientalban.2011-ben volt a harmadik ilyen nemzetközi konferencia és 2014-re várható a követke­ző.

Megközelítésének több sajátossága is van. Talán a legfontosabb, ami elsőre szem­be­tűnik, hogy a meridiánok kezelésénél nem veszi figyelembe a yin és yang meridiánok irányultságát, így nem is azoknak megfelelő irányba kezeli ezeket. A tradicionális né­zet­tel ellentétben, miszerint a yang meridiánok fentről lefelé, a yinek lentről felfelé fut­nak a testben és ennek megfelelően kezelendők, Rappenecker az összes meridiánt a harából, a központból kiindulva a perifériák felé haladva érinti kezeléseiben.

Mára a shiatsu a meridián kezelések mellett magába olvasztott számos olyan tech­ni­kát, ami strukturálisan közelít a emberi testhez, így izomlazítások, izületi korrekciók és még számos más technika is beépült a módszerbe, mint azt például Saul Goodmannél lát­tuk. Rappenecker ezzel szemben egy olyan stílust képvisel, ami szinte teljes egé­szé­ben megmaradt az energetikai megközelítésnél. Iskolájában és tanfolyamain a kranio­szak­rális terápia elemein kívül nem tanít strukturális korrekciókat vagy izomlazítást, ellen­ben egészen mély figyelemre, a belső átélés és tapasztalás meghökkentő élmé­nyére vezeti tanítványait. Van egy programja például – az egyik kedvencem – a „Shiatsu meridiánok nélkül”, amiben arra ösztönzi és különböző érzékelési gyakorlatokkal tanítja is diákjait, hogy a meri­di­á­noktól tejesen függetlenül, testszerte érzékeljék a Ki útját az adott ember egyéni ener­ge­ti­kai mintázatának megfelelően. A koncepció mögött az a felismerés áll, hogy a valóság nem írható le pusztán vonalakkal. Az energia mindenhol jelenlévő és természetesen ér­zé­kelhető is. Minden forma és testi-lelki funkció az energia megnyilvánulása. A me­ri­di­á­nok kiemelt pon­tjaiban érhetők el legkönnyebben a különböző minőségek, de bárhol lehet olyan hely, ahol hatni tudunk az egészre, a változásra.

Ahogyan Rappenecker dolgozik, sokkal közelebb áll a régi hagyomá­nyok­hoz, mint más ma működő shiatsu irányzatok.

Ha kiváncsi lett, milyen a tiszta energiamunka, jöjjön el egy kezelésre! >>

Jörg Schürpf stílusa, a Shen shiatsu

Sokáig egyedülállónak számított a shiatsun belül Saul Goodman iskolája, az osz­te­o­pá­tiával való közös alkalmazás, de ma már több oktató követi ezt az utat. Köztük talán még kiemelkedő a svájci Jörg Schürpf 2003-ban elindított Shen Shiatsu Aka­dé­mi­ája, ahol az alapképzés mellett 2008 óta már a végzett és praktizáló shiatsu gyó­gyá­szok­nak is tart oszteopátiás alapokon mesterképzéseket Svájcban és Ausztriába. Schürpf Saul Goodman régi kollégája, már a Shin Tai könyvön is együtt dolgoztak. Azó­ta pedig elvégezte a Német Oszteopátiás Főiskolát (DOK) és nagyban kibővítette tudá­sát. Ausztriában régi tanítványával és kollégájával, Herbert Wiesenhoferrel közö­sen tartják a Shen Shiatsu mesterképzést. Wiesenhofer saját stúdióját, a Shen Shiatsu Institut-ot vezeti Peggauban, illetve immáron 10 éve tart továbbképzéseket Magyarországon is, jómagam is sokat tanultam tőle. A Shen Shiatsu mesterképzés számos ele­mét tanította már hazánkban is.

Jöjjön és élvezze milyen, a shiatsu és az oszteopátia fúziója! >>

A Namikoshi és a Zen shiatsu stílusokról a shiatsu története cikkben olvashat.

Manapság Japánban jellemzően a Namikoshi-féle fürdőruha-szerű öltözetben meg­va­lósuló, test orientált shiatsut alkalmazzák, bár előfordult már, hogy amerikai tanárokat hív­tak a szigetországba, többek között Ohashit is. A nyu­ga­ti országokban pedig inkább a könnyű ruházatban történő energikusabb szem­lé­le­tű, Masu­naga-féle zen shiatsu ter­jedt el. Mondhatjuk, hogy ma a shiatsu legfon­to­sabb kép­viselői alapvetően Japánon kí­vül tevékenykednek, a módszer főként nyuga­ton fejlődik.

Európában sok iskola működik, néhol japán tanárokkal is. Több területen vannak el­té­rések az irányzatok, stílusok között, az iskolák másféle hang­súlyokat adnak a kép­zés­nek. Nemcsak a zen és az oszteopátia hatott a shiatsura és az oktatására, hanem más mo­dern terápiás irányzatok is, mint például a Rolfing, a Dorn, a Gestalt pszichoterápia vagy az NLP. Sok helyen beépült a munkába a kínai eredetű hasi kezelés, a chi nei tsang, sokan ötvözik a shiatsuval a japán csontkovácsolási eljárást, a sei tait, a kínai masszázst, a tui nát – más iskolák pedig a reikit tanítják kiegészítésként. Ugyan­ak­kor vannak taná­rok, akik akár a sámánisztikus kultúrák gyógyító eljárásait is beemelik a munkájukba, so­kan használják a hangjukat – nem csak verbálisan – a kezelések köz­ben terápiás céllal és az sem ritka, hogy akupunktúrás tűket, moxát, lágylézert vagy akár elektromos dió­dá­kat használjanak a gyógyítók.

Ami nagyon fontos és mindenképpen közös az iskolákban, hogy nem csak az elméleti tudásra fókuszálunk, hanem nagyon erőteljesen a gyakor­la­ti­ra is.

A shiatsu sok embert megihletett és teljesen új – olykor az eredeti koncepcióra már ke­véssé emlékeztető – irányzatok, terápiás és kényeztető eljárások is születtek Namikoshi vagy Masunaga technikáiból kiindulva. Ilyen többek között a Watsu (Water Shiatsu) vízi terápia vagy a Tantsu (Tantra Shiatsu).

                                                                                                                  Dimenziók találkozása.

forrás: Demeter Péter – Zen mozdulat a gyógyászatban