Wilfried Rappenecker a modern európai shiatsu egyik meghatározó alakja, orvos, shiatsu terapeuta, nemzetközileg elismert oktató és számos szakkönyv szerzője. 1981 óta foglalkozik shiatsuval, 1987-ben megalapította a hamburgi Schule für Shiatsu iskolát, amelyet harminc éven át vezetett. Társalapítója a Német Shiatsu Társaságnak (GSD), hosszú ideig vezette a svájci Kiental Nemzetközi Shiatsu Iskoláját, és kezdeményezője volt az Európai Shiatsu Kongresszusoknak. Munkásságában különösen fontos szerepet kapnak a shiatsu terápiás lehetőségei, az energetikai mintázatok érzékelése és az ember testi-lelki folyamatainak összefüggései.
„Mi a fájdalom a shiatsu szemszögéből?” című írásában a fájdalom természetét és a vele való kapcsolatunkat vizsgálja. A modern fájdalomkutatás biopszichoszociális szemléletéből kiindulva mutatja be saját, több mint négy évtizedes kezelői tapasztalatokon alapuló megközelítését. A fájdalmat nem pusztán megszüntetendő tünetként vizsgálja, hanem olyan összetett tapasztalatként, amelyben a ki pangása, a félelem, az elkerülés és a testünkhöz való viszonyunk is fontos szerepet játszhat. Gondolatai új szempontokat kínálnak a shiatsu gyakorlói számára, de azoknak is érdekesek lehetnek, akik szeretnék mélyebben megérteni saját fájdalmaikat.
A cikk Wilfried korábbi írásának átdolgozott, 2026-os változata, amely a Grundzüge eines therapeutischen Shiatsu című, 2026 végére tervezett új könyvéből származik. Ebben a kötetben Wilfried több évtizedes gyakorlati és oktatói tapasztalatait foglalja össze, korábbi írásait újragondolva és kiegészítve. A könyv a shiatsu alapelveitől és belső technikáitól a konkrét terápiás alkalmazásokig számos fontos szakmai kérdést jár körül.
A magyar fordítást a szerző személyes engedélyével teszem közzé. Külön köszönöm Wilfriednek, hogy a korábbi változat helyett ezt a friss, átdolgozott írást bocsátotta rendelkezésünkre még a megjelenése előtt!
Ha szívesen olvasnál még Wilfried gondolatairól, látogass el a személyes honlapjára, ahol további szakmai írásokat és információkat találsz. Új könyvéről, a Grundzüge eines therapeutischen Shiatsu című kötetről pedig itt olvashatsz bővebben.
Az emberi egészség és életképesség szempontjából alapvető fontosságú, hogy képesek legyünk fájdalmat érezni. Az ilyen, többnyire akut fájdalmat (az úgynevezett nociceptív fájdalmat) a testi szövetek sérülése vagy túlzott ingerlése váltja ki. Mindez lehetővé teszi, hogy felismerjük a veszélyhelyzetet, és különféle módokon ki is vonjuk magunkat belőle (például elrántjuk a kezünket egy hőforrástól, vagy heveny helyi gyulladás esetén kíméljük az érintett testrészt, elősegítve ezzel a gyógyulást). Ilyenkor rendszerint pontosan tudjuk, mi váltotta ki a fájdalmat. Az ilyen fájdalom kezelésének egyik alapvető eleme a kiváltó ok megszüntetése.
A modern társadalmakban élő emberek által tapasztalt, jóval gyakoribb fájdalom azonban egészen más természetű. Becslések szerint Nyugat-Európában 70 millió ember szenved különböző krónikus fájdalmaktól. A shiatsu-praxisban tapasztalt fájdalmak is túlnyomórészt krónikus jellegűek. Az érintett gyakran sejti ugyan, mi állhat a szenvedése hátterében, de nem tudja azt egyértelműen egyetlen okra visszavezetni.
A testi fájdalmak mellett a praxisunkban a lelki fájdalommal is találkozunk. Energetikai szempontból nincs alapvető különbség a testi és a lelki fájdalom között. Lelki szinten is létezik akut fájdalom, amelyet például lelki sérülés vagy hirtelen bekövetkező traumatikus esemény — mondjuk egy addig biztonságot nyújtó élethelyzet összeomlása — válthat ki. A lelki fájdalom azonban sokkal gyakrabban szintén krónikus tapasztalat, amely mögött nem találunk egyetlen egyértelmű okot.
A fájdalom mint biopszichoszociális jelenség
Ha alaposabban megvizsgáljuk, felismerhetjük, hogy még a testi fájdalom megélése sem elsősorban testi jelenség, hanem mindig rendkívül szubjektív és összetett lelki tapasztalat. Azt a testi vagy lelki fájdalmat, amelyet én érzek, senki más nem élheti át pontosan úgy, ahogyan én. Mások együttérezhetnek velem, elképzelhetik a fájdalmamat, de ténylegesen nem érezhetik azt. A fájdalom az élet egyik legszubjektívebb jelensége; objektív értelemben szinte úgy tűnik, nem is létezik.
A fájdalom megélését ennek megfelelően erősen befolyásolják az aktuális életkörülmények. A belső vagy külső megterhelésből fakadó stressz például fokozza a fájdalomérzetet és a fájdalommal járó szenvedést. A félelem szintén erősíti a fájdalmat: akár egy fenyegető élethelyzettől, akár magától a fájdalomtól félünk. A félelem és a stressz azok közé a tényezők közé tartoznak, amelyek jelentősen növelhetik a fájdalom okozta szenvedést. Ha azonban ellazultak vagyunk és jó a hangulatunk, a fájdalmat is kevésbé intenzíven éljük meg!
A depresszív élethelyzet is fokozza a fájdalom megélését. Becslések szerint a depresszióval élők akár 50%-a krónikus fájdalomtól is szenved. Fordítva pedig a krónikus fájdalommal élők mintegy 50%-ánál depresszió alakul ki. A remény és a bátorság ezzel szemben enyhítheti a fájdalmat.
A fájdalom tehát biopszichoszociális jelenség. Ez azt jelenti, hogy a fájdalom során a neurofiziológiai ingerek egy meghatározott személyiséggel és élettörténettel rendelkező ember tapasztalatává válnak. A fájdalmas történés társadalmi jelentései és a további alakulására vonatkozó várakozások szintén befolyásolják a fájdalom megélését. Valójában nem elsősorban az idegek ingerlése határozza meg, mennyire szenved valaki a fájdalmától, hanem az, hogyan értelmezi a fájdalmas ingert: milyen társadalmi jelentést tulajdonít neki, mit vár a panaszok további alakulásától, valamint személyisége és élettörténete révén mennyire tanult meg bánni a fájdalommal.
A fájdalom mint a ki pangásának következménye
De akkor tulajdonképpen mi a fájdalom? Az energetikai mintázatokkal végzett munka során az elmúlt negyven évben szerzett tapasztalataim alapján a következőképpen válaszolnék erre a kérdésre:
A fájdalomnak nagyon sokféle oka lehet, de két fajtáját különböztethetjük meg. Az egyiket a testi sejtek és szövetek akut károsodása vagy túlzott ingerlése okozza. A másik a helyileg vagy kiterjedtebben megrekedt életenergia megnyilvánulása.
Ebben az összefüggésben nem tartom célszerűnek a fájdalom szokásos felosztásait — például akut és krónikus, nociceptív és neuropátiás fájdalomra. A sejtek és szövetek sérülése vagy túlzott ingerlése okozta fájdalom többnyire (de korántsem mindig) akut. A ki pangásából eredő fájdalom viszont akut és krónikus formában egyaránt megjelenhet. Ráadásul a fájdalommintázatok többségében a kétféle ok együttesen van jelen.
Az energia pangásával összefüggésbe hozott panaszok az akut isiászos fájdalomtól és a fejfájás számos formájától a krónikus hát- vagy ízületi fájdalmakig terjednek; ide sorolhatók a mély lelki sérülés következtében kialakuló fájdalmak éppúgy, mint az elhúzódó életválság során megjelenők. A daganatos vagy más betegségek okozta fájdalmak mindig már korábban is fennálló pangásmintázatokkal találkoznak, amelyek korlátozhatják az érintett lehetőségeit a fájdalommal való megküzdésben.
Meg kell különböztetnünk a közvetlen ki pangási mintázatokat a helyi fájdalom vagy panasz területén keletkezett mintázatoktól. Ezek mellett krónikus testi és lelki fájdalmak esetén a következő jellegzetes területeken is találhatók energetikai blokkok:
• Feszültség a középső melegítőben, a rekeszizomban és a hara felső részén
• A vállakban és a nyakban
• Az alkarokban és a csuklókban
• Az egyik vagy mindkét csípőízületben
• Az alsó háti szakaszban
• A térdekben vagy a bokaízületekben
Végső soron az ilyen pangások a test szinte bármely területén kialakulhatnak. Ezek a megterhelő belső vagy külső életkörülményekre adott, tartós stresszreakció kifejeződései. Ők maguk is okozhatnak fájdalmat a pangás helyén, de mindenekelőtt az jellemző az ilyen krónikus stresszmintázatokra, hogy hajlamosak fenntartani a már meglévő fájdalomállapotokat.
Általánosságban elmondható, hogy a ki pangásával összefüggő helyi fájdalmak esetén nehezebbé válik a fájdalmas terület kommunikációja a test többi részével. A leírt stresszmintázatok a test további területein is korlátozzák a kommunikációt. A shiatsu egyik alapvető hatása abban rejlik, hogy közvetlenül és közvetve megszólítja ezeket a kommunikációs akadályokat; így azok enyhülhetnek, és teret kaphat a nagyobb szabadság érzése.
Mi a ki pangása?
A ki pangása — amely a fájdalomállapotok túlnyomó többségében okként vagy részokként jelenik meg — az ember életében egyrészt szükséges, másrészt megterhelő és akár megbetegítő jelenség is lehet. Egyfelől szükségünk van arra a képességre, hogy energiamezőnket a mindennapi élet követelményeihez igazítsuk. Ha valamire összpontosítani akarok, képesnek kell lennem más dolgokat kizárni a figyelmemből. Az élettapasztalataink során folyamatosan alakuló személyiségünk révén a velünk született lehetőségeink bizonyos oldalait kibontakoztatjuk, miközben mások kihasználatlanul elsorvadnak, vagy akár tudatosan kirekesztődnek. Az általunk használt ösvények egyre mélyebbre vájódnak, míg a kihasználatlan lehetőségek fokozatosan elhalványulnak.
Az energiamező lehetőségeinek ilyen beszűkülése az életút szükségszerű folyamata. Ugyanakkor összekeveredik azokkal a korlátozásokkal, amelyek félelemből és elkerülésből fakadnak. Az embernek a — a szó legtágabb értelmében vett — fájdalomtól való alapvető félelme arra készteti, hogy bizonyos lehetőségeket, érzéseket, nézőpontokat és tapasztalatokat elkerüljön. Ezzel egyidejűleg erős vágy él benne a kellemes és szép élmények iránt. Mindezt úgy teszi lehetővé, hogy energetikai mezejében a kívánatosra irányul, az elkerülendő területeket viszont szinte áthatolhatatlan „falakkal” veszi körül, amelyek segítenek távol tartania magát ezektől a tapasztalatoktól.
A mező strukturálása ezen a kétféle módon biztonságot ad. Egy ideig talán úgy érezzük, hogy életünk rendezett, áttekinthető keretek közé tereltük, és ezzel úrrá is lettünk rajta. Minden a helyére került; a romboló vagy más módon félelmet keltő tapasztalatokat mintha egyszer s mindenkorra kizártuk volna. Az ember azonban mindig tovább fejlődik. A korábban védelmet, támaszt és tájékozódási pontokat nyújtó korlátok egy idő után már nem működnek olyan jól, sőt gyakran a személyes fejlődés komoly akadályaivá válnak. Ez testi és lelki rossz közérzetben, fájdalomban és szenvedésben is megnyilvánulhat.
Az a benyomásom, hogy minél erősebben ragaszkodik valaki a régi korlátaihoz, annál nagyobb lehet a fájdalma és a szenvedése. A félelem miatt kerüli a kapcsolatot korábbi tapasztalataival, így az új megoldási lehetőségeket sem veszi észre. Ebből a nézőpontból bizony joggal mondhatjuk: a ki pangásának megnyilvánulásaként értelmezett fájdalom elkerülés.
A krónikus fejfájás példájával élve gyakran úgy tűnik, hogy a mély sebezhetőség megélésének vagy konkrét lelki sérüléseknek az elkerülése — például a kedvezőtlen életmód és táplálkozás mellett — a test meghatározott területein energetikai feszültséghez, ezáltal pedig fájdalomhoz vezet. Akut isiászos tüneteknél az ágyéki terület energetikai hiányállapota mellett — amelyhez szintén hozzájárulhat bizonyos élettapasztalatok kizárása és elkerülése — gyakran a Fa-energia egy visszafojtott impulzusa válthatja ki az akut történést.
Az elkerülés a degeneratív elváltozást mutató, artrózisos ízületek fájdalmában, illetve a régebbi műtétek vagy sérülések környékén jelentkező fájdalomban is fontos szerepet játszik. Mindenekelőtt a környező szövetek tartós, védekező és elkerülő feszültsége, a kímélő testtartások, valamint az érintett testrész (gyakran tudattalan) elutasítása okozhatja vagy erősítheti a jellegzetes artrózisos fájdalmat. Régi, már begyógyult sérülések vagy műtétek helyén jelentkező fájdalom esetén előfordulhat, hogy az érintett tudattalanul kerüli a régi traumával való kapcsolatot.
Fájdalom és félelem
Van valami közös ezekben a különböző fájdalomállapotokban: a fájdalom megélésétől való félelem rendszerint arra a teljesen érthető törekvésre vezet, hogy magát a fájdalmat elkerüljük és ellenőrzésünk alatt tartsuk. Ez azonban éppen a fájdalmat és az ezzel járó szenvedést erősítheti fel jelentősen.
A fájdalomtól való félelem minden krónikus fájdalomállapotban központi szerepet játszik. Nem ritka, hogy a fájdalom ilyen módon egyre fokozódik, míg végül szinte elviselhetetlenné válik. Ilyen esetekben különösen világosan megmutatkozik a páciens feszültsége és az a nehézsége, hogy megnyíljon, ellazuljon, és megengedje magának a fájdalom átélését. Ha ez mégis sikerül, az fontos lépés lehet a fájdalomélményből való kilépés felé.
Az a kijelentés, hogy „a fájdalom félelem”, azért is találó, mert maga a fájdalom is félelmet kelt. Szembesít bennünket sebezhetőségünkkel és halandóságunkkal. Félelmetes megtapasztalni, hogy a testem már nem úgy támogat engem, ahogyan korábban mindig tette. Az ember attól tart, hogy a fájdalom egy olyan betegség jele, amely egyre súlyosabbá válik, és végül valamilyen — képzeletében többnyire homályosan körvonalazódó — szörnyű szenvedéshez vezet. Ez a félelem a legtöbb érintett számára tudattalan marad: elkerüli, hogy szembesüljön vele. A shiatsut gyakorló számára azonban gyakran szinte tapinthatóan jelen van a térben.
Amikor az orvoslásban jelenleg uralkodó szakmai álláspont a fájdalom krónikussá válásának megelőzését sürgeti, hogy a testnek ne legyen alkalma fájdalommemóriát kialakítani, vagyis „megtanulni” a krónikus fájdalmat, ez rávilágít az elkerülés különböző szintjeinek rendkívül összetett összefonódására. Paradox módon ezzel azt is szorgalmazza, hogy akadályozzuk meg az embert saját fájdalma megtapasztalásában. Pedig ez utóbbi sok fájdalomállapot esetén — bár nem mindegyiknél — megoldást jelenthet. Megtanulni úgy megélni a krónikus testi vagy lelki fájdalmat, hogy közben ne veszítsük el az életörömünket, az élet egyik legfontosabb tanulási folyamata, s olykor az egyik legnagyobb kihívása is egyben.
A fájdalommemóriáról alkotott szakmai felfogás — bármennyire jogos is bizonyos összefüggésekben — annak a társadalmi szemléletnek is a kifejeződése, amely szerint a fájdalom valami rossz, aminek nem volna szabad léteznie, és amit kíméletlenül le kell küzdeni. E felfogás szerint a fájdalom betegség, amelyet alapvetően meg kell szüntetni. A shiatsu-praxisban szerzett tapasztalataim ennek az ellenkezőjét mutatják: ha valaki a kezelés pozitív élménye közben képes megengedni magának a fájdalma átélését, megnyílik; az az energetikai beszűkülés, amely legalábbis felerősíti, olykor pedig akár elő is idézi a fájdalmat, csökkenni fog.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a fájdalmat egyszerűen el kell viselni. Nem nézzük tétlenül, hanem azokkal a mintázatokkal dolgozunk, amelyek fenntartják azt. A fájdalom elfogadása, amennyiben ez lehetséges, értékes lépés lehet afelé, hogy a fájdalom enyhüljön. Hiszen van olyan fájdalom, amit senkinek sem kellene elszenvednie.
A fájdalomállapotok kezelése
A hagyományos orvoslás elfogadta a fájdalom biopszichoszociális modelljét, és az elmúlt évtizedekben kidolgozta a krónikus fájdalom ún. multimodális terápiájának koncepcióját. Az orvosi kezelés — például a gyógyszeres fájdalomcsillapítás — mellett központi szerepet kap a tájékoztatás és az edukáció, a fizikai aktivitás (mozgás és sport), a pszichoterápia, valamint a testorientált terápia is. Ebben a megközelítésben a shiatsunak is megvan a maga helye.
A shiatsu a maga eszközeivel a súlyos fájdalmakkal való megküzdésben is jelentős támogatást nyújthat. Amikor valaki fájdalommal érkezik hozzánk, akkor már a kezelés során többnyire kialakuló ellazulás és pozitív testi tapasztalat is enyhítheti a fájdalom megélését. A shiatsura jellemző, ellazult és nyitott érintés a tágasság és a nagyobb szabadság lehetőségét kínálja a testnek. A fájdalmas területen jelen lévő ki-pangás mintázataival végzett közvetlen munka enyhítheti ezeket a mintázatokat, amit az érintett többnyire megkönnyebbülésként és felszabadulásként él meg. Az eljárásról további információk találhatók a „Lokális shiatsu” („Lokales Shiatsu”) című fejezetben. A test távolabbi rezonanciaterületein végzett munkával együtt kapcsolatok és tágasabb tér jöhet létre az egész testben, így a félelem és az elkerülés okozta beszűkülés — legalább részben — feloldódhat. Legalább ennyire fontos a helyzetbe és a kezelő személyébe vetett bizalom, hogy az ellazulás során ideális esetben megnyílás és mély, felszabadulásként megélt elengedés történhessen.
A gyakorlatban különösen fontos lehet, hogy a légzés jelentősen hozzájárulhat azoknak a krónikus pangásmintázatoknak az oldódásához, amelyeket fájdalomként élünk meg. Minden, ami lélegzik, megnyílik és kapcsolatba kerül a környezetével. Ezt úgy használhatjuk fel, hogy megkérjük a klienst: lépjen kapcsolatba a fájdalmas területtel, képzelje el, hogy azon keresztül lélegzik, és a légzése segítségével kapcsolja össze azt a test más részeivel. Minél nyugodtabb és ellazultabb a légzés, annál nagyobb lehet a hatás. Az éneklés vagy a dúdolás szintén oldó hatású lehet.
Saját életemben és a praxisomban is olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek arra késztetnek, hogy a fájdalomra ne ellenséges vagy fenyegető dologként tekintsek. A fájdalmam sokkal inkább hűen tükröz engem és az életmódomat. Én magam vagyok a fájdalmam. Amikor kapcsolatba lépek a fájdalmammal, és megengedem magamnak az átélését, megtapasztalom a saját valóságomat, és egyúttal annak lehetőségét is, hogy elfogadjam a fájdalmamat és elengedjem a feszültséget. A shiatsu-praxis legörömtelibb pillanatai közé tartozik, amikor a klienseknek van bátorságuk velem együtt végigmenni ezen az úton. A művészet abban is rejlik, hogy finoman felmérjük, meddig tud valaki a maga javára részt venni ebben a folyamatban, és mikor nélkülözhetetlen a szenvedés enyhítéséhez a konvencionális orvosi fájdalomterápia.
A fájdalom is élet: lehetőséget kínál a tapasztalásra és a tanulásra. A fájdalmat nem lehet alapvetően kiiktatni az emberi életből — hacsak magát az embert is ki nem iktatjuk.
Wilfried Rappenecker · 2008 / 2022 / 2026
Irodalom
Hans Georg Gadamer: Schmerz. Universitätsverlag Winter, 2003.
David Le Breton: Schmerz – Eine Kulturgeschichte. Francia eredetiből fordította: M. Muhle, T. Obergöker, S. Schulz. Diaphanes Verlag, Zürich/Berlin, 2003.
Robert F. Schmidt: Die Physiologie des Schmerzes. Pharmazie in unserer Zeit, 31 (2002), 23–30. o.
H.-P. Schmiedebach: Der Schmerz – Kulturphänomen und Krankheit. Bundesgesundheitsblatt – Gesundheitsforschung – Gesundheitsschutz.
Basler, H. D., Franz, C., Kröner-Herwig, B., Rehfisch, H. P., Seemann, H. (szerk., 1999): Psychologische Schmerztherapie – Grundlagen, Diagnostik, Krankheitsbilder, Behandlung. Springer-Verlag, Berlin.
Magyar fordítás: Ambrus Orsolya, 2026.