A FASCIÁKRÓL

A titok nyitja: fascia

A kötő- és támasztószöveteknek sokáig mellékes szerepet tulajdonítottak az anatómiában. Azonban az elmúlt 100 évben sokat megtudhattunk ezekről a szövetekről, amikre korábban nem is gondoltak az anatómusok és az orvosok. Eleinte az anatómia kutatói ugyanis inkább próbáltak megszabadulni az izmokat, szerveket beborító hártyáktól, hiszen csak útban voltak, hogy hozzáférjenek a lényegesebbnek gondolt szervekhez. Az orvosok és anatómusok figyelmét mindeközben elkerülte, hogy egy az egész testet átszövő, összefüggő három dimenziós folyadékkristályos félvezető térháló kapcsolja össze a test különböző területeit egy egységes egésszé. Ez a fascia rendszer, vagy más néven intercelluláris mátrix.

A fasciák membrán szerű szövetek, melyek a kötőszöveti rendszer részét képezik. Az alap hozzáállás szerint, pusztán támasztó, megtartó, stabilizáló, térkitöltő szereppel bírnak. Egyszerre elválasztják és összekötik a szerveket, csontokat, izmokat, és megalkotják azt a teret, melyen keresztül az erek és idegek áthaladnak. Emellett a folyadékok és a zsír megkötésében is fontos szerepük van. Körülveszik a csontokat, az izmokat, a zsigeri szerveket, az agyat, az idegeket, az ereket és általában mindent átszőnek a szervezetben, még a sejteket is. Ide tartozik a hashártya, a mellhártya, a szívburok, a csonthártyák, az agyhártyák, az izompólyák stb.

A modern anatómiai tudást is figyelembe véve, fontos strukturális szerepük van, ami kihat a funkciókra is. A fehér vagy sárgás színű fasciák megadják a szervek, csontok, izmok, idegrendszer, zsírok és folyadékok fizikai tartását, elrendeződését a szervezeten belül. Az erőátvitelt szolgálják az izmok, szalagok és csontok között, ezáltal biztosítva az összehangolt működésüket. Ugyanakkor önálló összehúzódásra is képesek. Ha valahol megnyúlik, szakad, megvastagszik, zsugorodik vagy bemerevedik a fascia, akkor az a környezetében lévő adott szerv, vagy akár egy távolabbi helyen lévő terület mozgását is befolyásolni fogja, ezáltal eltérést hoz létre a funkcionális működésben is.

Ez egy anyagában meglehetősen egységes hártyarendszer. Gyakorlatilag egy önálló szerv, ami sok idegvégződést, fájdalom- és mozgásérzékelő receptort tartalmaz, melynek révén érzékelő szervrendszerünk egyik központi szerve. Fő alkotója a kollagén (mely a leggyakoribb protein a szervezetben), az elasztin, és a reticulin rostok. Minden eleme összekapcsolódik a szomszédos szervek hártyáival, így képezve egyetlen összefüggő rendszert. Anyagi szinten ez a szövet felelős azért, hogy a testben minden mindennel összefügg. Ha bárhol feszültség keletkezik a fascia rendszerben, az nem marad meg lokális feszültségként, hanem továbbadódik a szomszédos szövetekben. Tehát, ha van egy húzódás a hátam közepén, mondjuk a 9. hátcsigolyám magasságában, akkor az nem csak ott helyileg jelent egy stressz állapotot. Az izompólyákon keresztül tovább terjed a hátamon, akár a keresztcsontomig vagy még tovább a lábamba, vagy fölfelé egészen a nyakamig, fejemig. Sőt a hártyákon keresztül a belső szerveim irányába is hat, és gyakorlatilag a testem bármely távolabb eső pontján is okozhat fájdalmat, vagy sokszor észrevétlen feszültséget, ami csak később hívja fel magára a figyelmet. Az gyakran előfordul, hogy nem is ott jelentkezik a fájdalom, ahol a szöveti húzódás gyökere van, hanem az erőátvitel által egy távoli helyen. Ahogy Diane Lee gyógytornász frappánsan megfogalmazta ezt a jelenséget: „Az áldozatok kiáltanak, nem a tettesek.”

A fasciaháló egyszerre elasztikus és plasztikus is. Érzékeny a húzó és nyomó erőkre és a hőmérsékletre is. Egyrészt rengeteg receptor található benne, melyek a nyomó és húzóerő észlelésére szolgálnak. Másrészt mivel a fasciaháló telítve van folyadékokkal és ásványi anyagokkal, elektromos félvezetőként viselkedik. Még kis mértékű stresszhatásra is létre jön benne egy piezoelektromos töltés, mely által a fizikális nyomás információja továbbterjed a szövetekben. Az elektromos töltés mellett a feszültség hatására egy mechanikus kommunikáció is beindul a fasciákon keresztül, vibráció formájában.
Ez a perineurális jelzőrendszer a testünkben ősibb és fontosabb a modernebb ideg ingerületvezetési membránoknál, az idegrendszernél. Ami külön érdekes, hogy az információ továbbító képessége több mint háromszor gyorsabb is az idegrendszerénél, nagyjából a hangsebesség mértékével egyenlő, ami 340 m/s.

A fasciák létrejöttének az egyedfejlődésben is a kommunikáció az elsődleges funkciója. A mesoderma csíralemeze – amiből később a fasciák is kialakulnak – akkor jön létre a fogantatás utáni 17. napon, amikor már nem fenntartható a sejtek közötti sejtfalakon keresztüli direkt kommunikáció. Pontosan az a célja, hogy a sejtek és a funkcionális egységek között megteremtse a kommunikációt.

Erre a gyors mechanikai információ átvitelre szükség is van. Képzeljük csak el, amikor megbillenek, és az egyensúlyozó szervem jelzéséből elindul néhány idegimpulzus az agyam felé, majd onnan jön néhány válaszreakció, hogy mely izmoknak, izomcsoportoknak kell megfeszülniük testszerte, hogy megőrizzem az egyensúlyom. Ez egyrészt nagyon bonyolult, másrészt elképesztően lassú, és ezért veszélyes a testi épségemre. Ehhez képest ez a villámgyors mechanikus, elektromos ingerátvitel, ami kifejezetten az engem a fizikai térben megtartó struktúrában zajlik, közvetlen tud üzenni a testemben minden irányba, hogy hol van szükség erőkifejtésre az egyensúlyom megtartásához.

A fasciákkal való masszázsterápiás munka azt is célozza, hogy megtaláljuk azokat a primer diszfunkcionális helyeket, a csendes tetteseket, melyek akár távoli területeken is problémát okoznak. Ennek a keresésnek ma már több rendszerszintű eszköze van, például a trigger pontok, vagy a Tom Myers által kidolgozott myofasciális láncok nyomon követése (Anatomy Trains), ami átfogó anatómiai ismereteket igényel. Ebben a munkában nagyon előnyös még a kifinomult tapintásos érzékelés, valamint az anatómiai megközelítést pont hogy háttérbe helyező, egyfajta elvont térlátás a terapeutától.

Ma már számos terápiás módszer dolgozik szándékoltan a fasciákkal. A különböző direkt és indirekt technikákkal hatást gyakorolhatunk az izompólyákra, a zsigeri szerveket körülvevő fasciákra, valamint az agyat és gerincvelőt ölelő dúrazsákokra. Ezen technikákból merít az oszteopátia, a rolfing, a trigger pont terápia, a bowen, a craniosacralis terápia és a shiatsu is, de alapvetően – ha nem is tudatosan – minden masszázs hat ezekre a szövetekre. A masszázs hatására a kötőszövet nyugtató anyagokat választ ki, valamint jeleket küld a vegetatív idegrendszernek, aminek következtében másodlagos hatást is kifejthetünk a szervezet önregeneráló rendszereire. Helene Langevin a bőr alatti kötőszöveteket vizsgálta, amik nem specifikus fasciaszövetek, nem vesznek körbe közvetlenül izomszöveteket. A masszázs hatását ezekre a szövetekre egy állatkísérletben vizsgálták. 10 patkányt, melyeknek heg volt a hasi kötőszövetén, 7 napon át masszíroztak minden nap néhány percig. 10 másik patkány, melyeknek szintén heg volt a hasán, nem kapott masszázst. Az állatok fascia vizsgálata alapján azt állapították meg, hogy a masszázst kapott patkányok hege jobban gyógyult, kevésbé varrosodott, sőt, némelyik el is tűnt.

Az alternatív manuálterápiás gyógyászati módszerek újabb és újabb megerősítést nyernek a fascia kutatásokkal. Ezen terápiák sikerességét immár a kötőszövetekben bekövetkező változások is magyarázzák.

Érdekesség, hogy az említett Myers féle myofscialis pályák elhelyezkedése sok esetben meglepő azonosságot mutat a Hagyományos Kínai Orvoslásban is használt meridián pályák lefutásával. Ősi kínai szövegekben vannak is utalások arra, hogy a chi energia a fasciákon keresztül halad a testben, és manapság is egyre többen vallják ezt a nézetet. Én még egy lépéssel tovább megyek, és megkockáztatom, hogy amit a kínaiak chinek, energiaáramlásnak érzékeltek a testben, az gyakorlatilag nem különbözik attól az elektromechanikus impulzustól, ami a fasciákban mérhető.

Az sem véletlen, hogy a fasciákkal való manuálterápiás munka az oszteopátián, rolfingon és más modern módszereken kívűl pont a shiatsu terápiában honosodott még meg erőteljesen. A shiatsu ugyanis az az irányzat, amiben a leghangsúlyosabban jelenik meg a meridiánok, mint pályák szerepe. A Hagyományos Kínai Orvoslás módszereiben, mint az akupunktúra, akupresszúra, köpölyözés stb. ugyan ismerik és használják a meridiánokat, de jellemzően a fő hangsúly nem a meridián pályákon, hanem az egyes akupunktúrás pontokon, illetve ezen pontok kombinációján van. A shiatsu elméleti magyarázatokban látszólag különbözik (vagy csak más nyelvet használ?) a Myers-féle megközelítéstől, és gyakorlati kivitelezésében is más technikai megoldásokat alkalmaz, mégis rendszerszintű megközelítésében nagyon-nagyon közel áll ahhoz.

Manapság már több kutatóközpontban vizsgálják laboratóriumi körülmények között, hogy az akupunktúra vagy a különböző masszázs- és mozgásterápiák milyen hatással vannak a fasciákra. Ennek eredményeként újabb és újabb bizonyítékok születnek az invazív tűszúrásos módszer, a manuális direkt és indirekt fascia oldás, vagy akár a nyújtásokat alkalmazó mozgásformák létjogosultságának megerősítésére. Például laboratóriumi körülmények között azt vizsgálták, milyen hatással van az akupunktúrás tűk csavargatása, mozgatása (ezt a módszert sok akupunktúrás orvos használja) általi mechanikus inger a kötőszövetekre, és hogy milyen jelentősége van a tűszúrások helyének. Az egyik tanulmányban a pontok helyzetét vizsgálták az emberi karon. Bejelölték azokat a pontokat, melyeket szúrnak az akupunktúrás orvosok, majd megvizsgálták a karon a kötőszöveteket is. Az eredmény szerint az akupunktúrás pontok 80 %-a fontos fascia csomópontokkal esik egybe, melyek több receptort és idegvégződést tartalmaznak, mint a környezetük. Továbbá megfigyelték, hogy a fascia nagyon érzékenyen reagál a tűszúrásokra. A szövet úgy csavarodik fel a tűre, mint spagetti a villára, és minden mozdulat közvetlenül hat a szövetekre.

A sok kitartott nyújtást alkalmazó mozgásformák, mint például a jóga vagy a do-in is kedvezően hat a fasciákra. Ezen módszerek meditatív jellege kiegyensúlyozólag hat az idegrendszerre és az energiarendszerre is, de ezen felül ma már klinikai szövetvizsgálatok támasztják alá, hogy a kötőszövetek fibrocellái is reagálnak a nyújtásokra, és több fehérje képződik a sejtmagokban, könnyebben regenerálódik a hártyarendszer a nyújtások következtében.

Csak a fasciarendszer kiegyensúlyozottságával együtt lehet fenntartani a test egészséges működését.

Egészséges állapotban a kollagén rostok köré szerveződnek az elasztin rugalmas, laza szerkezetei. A mozgáshiány elmerevíti a fasciákat, melyek ezáltal összetapadnak. A stressz is hasonló hatással jár már rövid távon is. Gyulladások, balesetek, ismétlődő mozgásformák hatására a fasciák megrövidülnek, megkeményednek, megvastagszanak a nyomó és húzó erők mentén. Ugyanez a helyzet jön létre a rossz testtartás következtében is. Ezek a blokkolt területek akár 1000 kg nyomást is képesek létrehozni egy négyzetcentiméternyi területen. Ezek a blokkok létrehozhatnak fájdalmat, diszfunkciókat gyakorlatilag a szervezet bármely fiziológiás rendszerében. Összekötő és kommunikációs szerepe révén a kiindulási helytől egészen távoli területeken is megjelenhet a hatása egy-egy ilyen blokkolt területnek. Ez magyarázza azt, hogy miért van sok esetben, hogy az eredeti konkrét sérüléstől távoli helyeken, és látszólag ok nélkül jelentkezik fájdalom.

A rostos fascia hálóra gondolhatunk úgy, mint egy bonyolult három dimenziós pókhálóra, amiben vannak szilárdabb, képlékenyebb, és teljesen plasztikus elemek is, mint a csontok, izmok, belső szervek és a folyadékok. A felszíni fasciákat szemléltethetjük egy pulóverrel is, amiben a fonál termet fizikális összeköttetést a különböző területek között.

Anatómiai szempontból egy érdekes és újszerű megközelítés a szervezet kollagén rost alapú szemlélete.

A különböző strukturális szereppel bíró szövetek a testünkben a hagyományos anatómiai felfogás szerint egymástól elkülönülő egységeket képeznek. Ehhez képest a kollagén alapú szemléletben ahelyett, hogy éles perem húzódna a csontok, porcok, izmok, szervek és a többi szövet között, egy folyamatos, összefüggő kötőszöveti rendszer rajzolódik ki a szemünk előtt. A fasciák révén az éles elválasztottság helyett pont, hogy egy szoros folytonosság van a testünkben.

Ráadásul a fasciák, a szalagok, az inak, a porcok és a csontok összetevői nagyban hasonlítanak egymásra. Ezek a szövettípusok mind tartalmaznak, más-más arányban kollagént, elasztint, kondroitin-szulfátot és szilíciumot. Az átlátszó porcokhoz képest – mint pl. az orr –, az olyan rugalmas porcok mint a fül, több elasztin rostot tartalmaznak, és sárgássak a bennük lévő kondroitintől. A rostos porcokban – mint a porckorongok és a symphysis – nagyobb arányban van jelen szilícium és kondroitin, a kemény rostos kollagénhez képest. A bőrben természetesen több az elasztin, a csontokban pedig sokkal kevesebb stb.

A fasciák mint hártyák tehát egyrészt összekötik pl. az izmokat a csontokkal, vagy a csontokat a szalagokkal. Másrészt viszont a csontokat, porcokat, szalagokat, inakat tekinthetjük úgy is, mint nagyon sűrű formáit a fascia szöveteknek.

Az is nagyon hasonló folyamat a szervezetben, ahogyan a fibroblasztok folyamatosan felépítik a fasciákat, mint ahogy az osteoblasztok a csontokat. A fasciák felépítését a nyomó és húzóerők alakítják, a fibroblasztok a megváltozott körülményekhez képest állítanak elő több vagy kevesebb kollagént. Ugyanúgy az osteoblasztok is folyamatosan újraépítik a csontokat (miközben persze a csontfaló sejtek, az osteoclastok is dolgoznak), és ez a folyamat is alkalmazkodik a test terhelésének egyéni igényeihez. Természetesen ez lassabb folyamat, mivel a csontok esetében jóval sűrűbb szövetről van szó, de ugyanaz a piezoelektromos reakció jön létre itt is a mechanikus nyomás, stressz hatására, és hasonlóan deformálódnak a szövetek hosszú távon. Például más szögben fog állni a combcsont feje a combcsont szárához képest annak a kínai nőnek a combjában, aki munkás életében heti 50 órát guggol a rizsföldeken, mint annak a magyar nőnek, aki munkás életében heti 50 órát ül a számítógép előtt.

Tehát deformálódás jön létre először a fascia rendszerben, majd az inakban, szalagokban, porcokban, és hosszabb távon a csontokban is, bármilyen egyoldalú vagy gyakran ismételt mozgásforma, vagy akár pusztán a testtartás következtében.

A testünk intelligens, és alkalmazkodik az igényekhez!

A szövetek terheléshez való hosszú távú alkalmazkodására egy jó példa a medence struktúrájának részét képező sacrotuberalis szalag, ami valószínűleg az evolúciós átalakulás részeként jött létre a felegyenesedéssel összefüggésben. Például a lónál – ami szoros emlős rokonunk –, a biceps femoris izom egészen a keresztcsontig fut. Az embernél a sacrotuberalis szalag valószínűleg a kiterjesztése a combhajlítónak, tehát gyakorlatilag egy degenerált izom. Erre a szinte csont szilárdságú kapcsolatra a keresztcsont és az ülőgumó között azért van szükség nálunk embereknél, hogy meg tudjuk őrizni az egyenes testtartást, és a medence integritását. Enélkül a szalag nélkül – ha nálunk is ugyanaz a folytonossága lenne a biceps femorisnak a kersesztcsontig, mint a lónál – minden esetben orra buknánk, ahányszor csak előre akarnánk hajolni.

A szövetek terheléshez alkalmazkodó változásai a test struktúráját érintik, és a funkciókra is hatással vannak. Ugyanakkor mi emberek nem csak fizikális lények vagyunk, mindezen változások megjelennek a pszichénkben, és a szellemünkben is, hiszen ezen területek sem függetlenek egymástól, hanem nagyon is szoros összefonódásban működnek. A fasca háló fizikálisan kapcsolja össze testünk különböző területeit egymással. Az analógiás gondolkodás mentén szemlélve magunkat belátható, hogy a szövetek közül pontosan ez a rendszer lesz az, ami a test-lélek-szellem összefonódásának információit plasztikusan hordozza. Persze tudom, az analógiás gondolkodás nem mindenki számára meggyőző érv. Ugyanakkor ezt támasztják alá Robert Schleip humánbiológus, fascia kutató, és kolléganője, Heike Jäger neurofiziológus kutatásai azzal, hogy folyadékban kifeszített izompólyákhoz adtak hozzá stressz-vivő anyagokat, aminek hatására a kötőszövet önállóan, jelenlévő izomszövetek nélkül is összehúzódott. Ez jól mutatja, hogy a pszichével is szoros kapcsolatban van a kötőszövetünk, és általa a stressz közvetlen hatást gyakorol a fizikai rendszerünkre is.

Ezt alátámasztja még az a megfigyelés is – melyet fasciákkal rendszeresen dolgozó kollégáimmal mind tapasztalunk –, hogy a fasciák kezelése közben sokkal gyakrabban fordul elő a pacienseknél érzelmi változás a kezelések alkalmával, mint bármely más szövettípus érintése esetén.
Tulajdonképpen minden sejtünk, szövetünk információkat hordoz rezgések, vibrációk formájában. Információkat rólunk. Emlékeket, történeteket, személyiségünk jegyeit, traumáinkat, élményeinket. A testünk a tudatalattink.
Akárhányszor új információ kerül a rendszerbe, az a saját minőségével átszinezi azt. Amikor egy terápiás közegben szeretetteljes, elfogadó, figyelmes érintéseket kapsz, ezek a pozitív minőségű rezgések adódnak hozzá az előzményeidhez a jelen időben.
Minden szövet más-más sebességgel és intenzitással reagál az új behatásokra. A fasciák elasztikusságuknak és plasztikusságuknak köszönhetően extra érzékenyen teszik ezt, és testszerte szétszórják az új információkat.

A strukturális és kommunikációs szerep mellett fontos a fasciák védekező szerepe is. A fascia körülvesz és véd minden szervet és élő sejtet. Továbbá megköti a vizet oly módon, hogy lehetővé tegye a metabolitok könnyű eloszlását. Részét képezi az immunrendszernek, mert nagyon ellenállóvá teszi a test közegét a baktériumok terjedésével szemben. Fontos mindemellett a táplálkozási és morfogenetikus szerepe, és hogy befolyásolja a növekedését és differenciálódását a környező szöveteknek, amiket határol.

A fasciák feszültségei nem mutathatók ki a hagyományos orvosi vizsgálati eszközökkel, mint a CT, MRI vagy a Röntgen. Ugyanakkor sok gyakorlással, az érzékenység nagyfokú fejlesztésével manuális vizsgálati módszerekkel érzékelhetőek ezek a feszültségek.

A fasciák fizikális kezelése hatékonyan fokozza a strukturális és funkcionális egyensúlyt valamint a folyadékok szabad áramlását a szervezetben.

Ha szeretnél többet tudni a fascia munkáról, gyere el a Tónusban a fascia láncok képzésre!